Creativiky bemutatkozik:

Szervusz Kedves Olvasó!

Creativiky vagyok, a hétpettyes katicabogár. Itt lakom, ebben a házikóban barátaimmal. Mindannyian nagyon különlegesek, és mindegyikük valami másban kiváló. Zebulon a papírdarázs hajtogat, Panka a virágpók a fonal szerelmese, Kandi a kiscica a kencékkel és szappanokkal foglalkozik, Brenda a medvelány szakács, Hanna a hangya a természettudományok tudósa, Zöldlomb a bölcs tölgyfa mesékkel tanít, és persze Loboncos, Bea, Jocó és Sára az embercsalád, akik az együttélés rejtelmeiről beszélnek Neked, Kedves Olvasó. Én vagyok a krónikás. Az a feladatom, hogy tudósítsak arról, mivel foglalkoznak éppen. Bevezetőül kérlek olvasd el a Házikó lakóinak rövid történetét. Tovább>>

A Házikó lakóinak rövid története

A történet akkor kezdődött, mikor Loboncos elhatározta, hogy mestert keres magénak. Hosszú utat megjárt már, mikor rátalált Zöldlombra, az ősöreg tölgyfára, aki főként történtekkel, és mesékkel tanította őt. De az ember nehezen tud a hidegben az erdőben élni, és az akkori különösen kemény tél volt. Loboncos megbetegedett, és el kellett mennie.

A tavasz beköszöntével azonban visszajött, és magával hozott mindent, ami egy meleg házikó építéséhez kell. Az építkezés megkezdése után hamarosan megérkezett az űzött Brenda, aki eltévedt a családjától. Loboncos szeretettel befogadta. Hálából Brenda gyorsan igazi konyhatündérré képezte magát. Másodiknak Hanna érkezett, a hűtlen hangyalány. Elhagyta a hangyabolyt, hogy csatlakozhasson hozzánk. Hanna és Brenda elválaszthatatlan barátok lettek.

A Harmadik Creativiky volt. Addig-addig hallgatta a tölgyfa meséit, míg egyszerűen a többiek életének részévé vált. Maga is szépen mesél, így aztán a többiek úgy tekintenek rá, mint társukra, aki a világgal meg tudja osztani tudásukat.

Már elmúlt a nyár, amikor Loboncos egyszer magával hozta Beát. Az emberlány otthonról menekült, ahol mindenkit cukros-habos masszába vont a „szeretetteljes élet”. Loboncos valami mást, valami igazit ajánlott. Persze a dolog nem ment túl könnyen: Az erdőben egész másképp működnek a dolgok, mint a faluban.

Zebulont Bea találta. A kis papírdarázs egy különleges szobron dolgozott. Sajnos emiatt kevés ideje maradt a mézgyűjtésre, amit a társai nem vettek jó néven. Hát kitagadták. Pankára már Zebulon akadt rá: azóta is igazi szívbéli barátok. Panka csipkehálókat szőtt-font, hurkolt, mindenféle technikával. Ezek csodálatosan csillogtak a nap fényében, különösen a virágok között, ahol Panka élt. De ez a szenvedélye majdnem az éhhalál szélére sodorta, mert nem volt türelme zsákmányra várni a szirmok menedékében.

Már majdnem teljes volt a csapat, mikor Jocó megszületett. Nem volt könnyű szülés, végül a kórházban fejeződött be, ahol a kisfiú elkapott egy csúnya bőrbetegséget. Akkoriban érkezett Kandi is. Gazdája, az öreg füvesasszony akkortájt hajtotta örök álomra a fejét. A hófehér cica kencéi sok szenvedéstől mentették meg Jocót, majd később a család többi tagja is érezte jótékony hatásukat.

Két év múlva Sára is megérkezett.

Hát most ennyien vagyunk. A Házikó közben elég nagyra nőtt ahhoz, hogy mindannyiunkat befogadjon. Mindannyian építgetjük, szépítgetjük, tehetségünk szerint.

Gyere és nézz körül nálunk, Kedves Olvasó!